Egygócú, épben eltávolított, 1 cm-nél nem nagyobb papilláris rák
Ennek a rendkívül megtévesztő elnevezésű, valójában teljesen jóindulatúan viselkedő daganatnak diagnózisa kizárólag szövettani vizsgálat után állítható fel. Számos orvosi közlemény tanúsága szerint ez az elváltozás az emberek 10-35%-ánál található meg! Jellemzője, hogy más okból (leggyakrabban többgöbös golyva miatt) végzett pajzsmirigy-műtét szövettani vizsgálata során véletlenül találják meg. Talán riasztóan hangzik, de ez a helyzet: az ember szerveiben törvényszerűen keletkeznek rákos sejtek, sejtcsoportok, melyeknek keletkezése nem azonos a rákbetegséggel. A papilláris mikrocarcinoma ennek annyiban szélsőségesnek tekinthető formája, hogy kirívóan nagy mérethatárig, 1 cm-ig, ennek a törvényszerűen és minden embernél fellépő folyamatnak a jeleként és nem az ember életét vagy egészségét veszélyeztető betegségként értelmezhető. Az érintettek életkilátásai nem különböznek a normál populációétól! A legnagyobb problémát a megnevezés jelenti, "rák"-nak neveznek egy biológiailag jóindulatúan viselkedő és tulajdonképpen ártalmatlan elváltozást. Az 1997 előtti évtizedek gyakorlata (amikor is az orvos nagyon sokszor nem mondta, nem mondhatta meg roszindulatú daganat esetén, hogy milyen betegségről van szó) miatt a legfőbb problémát ezen elváltozásnál az jelenti, hogy az érintettek nem hiszik el az orvosnak, amikor elmondja mindazt, amit fentebb erről leírtunk. Ennél annyiban rosszabb a helyzet, hogy a "rák" megnevezés okozta szómágiának nem egyszer az orvosok is áldozatul esnek, és magukat és a betegeket megnyugtatandó rákos betegként kezelik az érintettet (ismételt műtétet és kiegészítő izotóp- vagy sugárkezelést végeztetnek).

1 cm-nél nagyobb vagy nem egygócú papilláris rák
A pajzsmirigy leggyakoribb rosszindulatú dagatának az a formája, amely nem sorolható az előző kategóriába. Alapvető fontosságú annak ismerete, hogy amennyiben a daganat 40 év alatt kezdődik, akkor a gyógyulás esélye 95% körüli, 40 év feletti kezdet esetében ez az arány 80-85%-ra tehető, amennyiben a megfelelő kezelést megkapja a beteg és azt követően a gondozáson is résztvesz. Az előző forma után ez a szervezet legjobb indulatú rosszindulatúnak nevezett daganata.

A daganat jelentkezésének nincsen külön jellegzetessége. Általában véletlenül észrevett csomó vagy lassan növekedő pajzsmirigy göb miatt fordul a beteg az orvoshoz. Ritkábban, nyaki nyirokcsomó megnagyobbodás (áttét) miatt végzett kivizsgálás során találják meg a pajzsmirigyben az elsődleges elváltozást. (Itt is hangsúlyozzuk, hogy szemben az emberi szervezet majdnem mindegyik rosszindulatúnak nevezett daganatával, a papilláris pajzsmirigy daganat esetén nem rontja a prognózist a nyaki nyirokcsomó áttét megléte!) Az utóbbi években olyan kórházakban, ahol ultrahang-vezérelt célzott citológiai vizsgálatot végeznek, nem ritkán ez a mód vezet a diagnózishoz.. Ahogy a legtöbb pajzsmirigy-göbre, erre is a fájdalmatlan volta a jellemző. Gyakrabban fordul elő egy göbös golyvák esetében, szintén gyakrabban tömöttebb, keményebb mint a pajzsmirigy-göbök általában. Távoli áttét egészen kivételes esetben fordul elő a diagnózis időpontjában. Ezeknél sajnos rosszabb a prognózis, mint a pajzsmirigyre illetve a pajzsmirigyre és a nyaki nyirokcsomókra korlátozódó esetekben.

Felismerése. Az esetek nagyobb részében göbös elváltozás citológiai vizsgálata során vetik fel az elváltozás gyanúját. Ritkábban a daganat nyaki nyirokcsomó-áttéte vezet a diagnózishoz. Előfordul természetesen olyan eset is, hogy a citológiai vizsgálat nem ismerte fel az elváltozást és csak egy jóindulatúnak tartott göb növekedő hajlama vagy nagysága miatt elvégzett műtét szövettani vizsgálata vezet a diagnózishoz.

Kezelése. A daganat oldali lebeny teljes és az ellenoldali lebeny majdnem teljes eltávolítása és kiegészítő izotóp- vagy sugárkezelés jelenti a korrekt kezelést majdnem minden esetben. Kivételt a terhesség jelentheti, ahol a kiegészítő sugár vagy izotóp-kezelést a szülés utáni időszakra halasztják. Kivétel lehet, ha a beteg rossz általános állapota miatt tekintenek el a radikális műtéttől vagy a műtét utáni kezeléstől. Leginkább a kiegészítő kezelés elmaradása fogadható el ezeknél az embereknél, ha egyéb betegségek, idős kor miatt a beteg nem szívesen vállalja a lakóhelyétől távoli sugárterápiás központba való utazást.

Műtét utáni gondozás. Műtét után 5 évig félévente kell hormonális ellenőrzésre járni, évente úgy nevezett teljes test izotóp-vizsgálatot, mellkas röntgen és szérum-tireoglobulin-meghatározást kell végezni. A betegség rendkívül jó prognózisához elengedhetetlen az ellenőrzéseken való részvétel. A majdnem tökéletes gyógyulási arányt elsősorban a betegség alapvetően jóindulatú biológiai viselkedése és a korrekt kezelése mellett ugyanis jelentős mértékben meghatározza az a szerencsés körülmény, hogy szemben a legtöbb rosszindulatú daganattal, ahol nagyon korai kiújulást vagy áttétet nem tudunk kimutatni, a pajzsmirigy esetében két módszer is rendelkezésre áll erre a célra. Egyrészt a korrekt kezelés után minimális jódfelvevő szövet marad vissza. Ha új jódfelvevő terület mutatható ki izotóp-vizsgálattal az nagyon korai stádiumban felveti a kiújulás lehetőségét. Hasonló mondható el arról a nagyon szerencsés körülményről, hogy van egy vérvizsgálattal kimutatható, kizárólag a pajzsmirigy-sejtek által termelt tireoglobulinnak nevezett fehérje. Ha korrekt kezelést kapott a beteg, akkor ennek a vérből kimutatható anyagnak a szintje nagyon alacsonnyá válik. Későbbi megemelkedése nagyon korán jelezheti a kiújulást.

A műtét utáni teendőknek nyilvánvaló része, hogy a pajzsmirigy-működést pótolni kell. Ez első közelítésben semmiben sem különbözik az egyéb csökkent pajzsmirigy-működések kezelésétől, azaz állítható, hogy teljes korlátozás nélküli élet élhető a gyógyszeresen normalizált csökkent pajzsmirigy-működés mellett. Egyetlen különbség a gyógyszer adagolásában van. Gyakrabban arra törekszenek az orvosok, hogy szemben a jóindulatú pajzsmirigy-betegségekkel, a rosszindulatú daganat miatt végzett korrekt kezelés után a TSH-szintet úgy tartsák alalcsonyan, hogy a pajzsmirgy-hormonok ne legyenek kórosan magasak. Ennek értelme nagyrészt egy elméleti okoskodáson alapuló feltételezésen nyugszik. Nem zárható ki, hogy korrekt kezelés után is maradhat benn dagantos viselkedésre képes pajzsmirigy-sejt. Ismert, hogy a TSH nevű agyalapi hormon a pajzsmirigy-sejteket osztódásra készteti. Ebből kiindulva javasolták már évtizedekkel korábban, hogy a TSH-szintet tartsuk minél alacsonyabban. Mint minden, alapvetően elméleti megfontoláson alapuló teóriának ennek is van támogatója és ellenzője. Itt a részletekbe nem azért nem mélyedünk el, mert bármilyen információtól meg akanánk fosztani a laikust, hanem azért mert direkt evidenciával nem rendelkezünk. Ha a beteget kezelő orvos úgy állítja be a pajzsmirigyhormon-pótló kezelést, hogy az nem okoz tüneteket a betegnek, és az FT4- és T3-szintek nem kórosak, akkor nincs olyan meggyőző tény, mely azt támasztaná alá, hogy ebből bármilyen kára származna a betegnek.

Ennek a betegségnek a prognózisa valamivel rosszabb, mint az előző szövettani tipusú daganaté. Ugyanakkor itt is nagyon fontos a méret, és szemben az előző formával nagyon fontos, hogy a betegség a felismerés idején a pajzsmirigyre korlátozódik vagy vannak-e áttétek.

A daganat jelentkezése, felismerésének módja megegyezik a papilláris ráknál leírtakkal. Az egyetlen, de annál lényegesebb különbség, hogy a betegség áttétet nem a nyaki nyirokcsomókba, hanem a vérkeringés rendszerén át a csontrendszerbe és főként a tüdőbe adja. Ugyanakkor a gyakorlatban ez a különbség a felismerés szempontjából igen ritkán jelent eltérést az előbb leírtaktól: a betegek túlnyomó többségénél a pajzsmirigyben lévő göb kivizsgálása során derül fény a betegségre, és csak az esetek néhány százalékában fordul elő, hogy előbb ismerik fel az áttétet, mint a pajzsmirigy-betegséget.

Az elváltozás tokkal körülvett. A nagyon gyakori jóindulatú follikuláris adenomától, a daganat jóindulatú formájától csak az különíti el, hogy a rosszindulatú formánál vagy a tokban vagy a tokközeli erekben szövettanilag kimutatható a daganatnak a göbön túli terjedése. Mivel ez a kritérium csak szövettanilag vizsgálható, ezért a göb kivizsgálása során a citológus legfeljebb az elváltozás gyanúját vetheti fel.

A betegség prognózisát két szorosan összetartozó tényező határozza meg. Azon esetekben, ahol a daganat a műtét során látható módon áttöri a tokot (makróinvazív forma) jóval gyakoribb már a műtét idején fennálló távoli áttét, mint a mikroinvazív formánál, ahol csak a műtét utáni szövettani vizsgálat mikroszkópos vizsgálata deríti ki a terjedés jeleit.

A betegség kezelése alapvetően nem tér el a papilláris rákétól: a daganatos oldalt teljes egészében, az ellenoldalt majdnem teljes egészében eltávolítja a sebész. A műtét után pedig kiegészitő izotóp-kezelést kap a beteg. Ennél kíméletesebb eljárás csak csak a minimálisan invazív forma esetén jön szóba: ott is elsősorban a kicsiny (1 cm-t nem meghaladó) daganatok és/vagy fiatal (30-40 év alatti beteg esetében. Itt csak a daganatos oldali lebenyt és a két lebeny közti isztmusznak nevezett pajzsmirigy-részt távolitja el a sebész. Kiegészitő kezelésnek féloldali műtét esetében nincsen értelme, nem végzik el.

A műtét utáni gondozás előtt mindenképpen tisztázni kell, hogy van-e távoli áttét. Emiatt csontizotóp-vizsgálat és a tüdő computer tomográfos (CT) vizsgálata elengedhetetlen. Tüdő-áttét esetén az áttétek száma és elhelyezkedése szabja meg, hogy eltávolitják-e sebészileg vagy az izotóp-kezelést célzott sugárkezeléssel egészitik-e ki. Csontáttét gyanúja esetén szintén szóbajön az izotóp-kezeléssel együtt célzott sugárterápiás kezelés is.

A műtét utáni gondozás alapvetően megegyezik a papilláris ráknál leirtakkal. Itt ugyanakkor a tüdő-CT és a csont-izotóp vizsgálat időszakos elvégzése is indokolt lehet.

Ez a parafollikuláris, C-sejteknek nevezett sejtekből kiinduló daganat. Ezek a sejtek normálisan is a calcitoninnak nevezett hormont termelik, melynek a csontanyagcserében van szerepe, s nem a szokásos pajzsmirigy-hormon. A daganat megjelensésében is, de főként prognózisában, kezelésében alapvetően eltér az előbb taglalt pajzsmirigy-rákoktól. Külön kiemelendő, hogy a betegség az esetek kb. ötödében öröklődik, és ezekben az esetekben lehetőség van arra, hogy az érintett családtagokat még 100%-ban gyógyitható stádiumban kezeljék.

A betegségre jellemzőbb a gyorsabb kialakulás, a betegség megjelenésekor viszonylag gyakrabban fordul elő, hogy nyirokutakon át a nyaki nyirokcsomókban vagy pedig a véráramon át a májba, tüdőbe vagy a csontokba adott áttétet.

Kezelésénél alapvető a pajzsmirigy teljes eltávolítása mellett a környéki nyirokcsomók egyidejű eltávolítása. Ezt követően általában sugárkezelésre vagy izotóp-kezelésre kerül sor a daganat kiterjedtségétől függően. Az ellenőrzések során itt is lehetőség van egy igen érzékeny vérvizsgálat segítségével a daganat esetleges kiújulását korai stádiumban észlelni: rendszeres ellenőrzések során a C-sejtek által termelt calcitonin-szintet határozza meg a gondozást végző orvos.

Az előző formákkal szemben ez egy jóval agresszívabb, kivétel nélkül 50 évesnél idősebbekben, legtöbbször 60 év felettiekben előforduló daganat. Jellemzője, hogy hetek alatt fejlődik ki egy kemény, nagyra növő, fájdalmatlan csomó a pajzsmirigy egyik oldalán, mely kezelés nélkül nagyon gyorsan terjed tovább. A műtéti beavatkozás célja a daganat minél jelentősebb megkisebbítése, hogy a daganat által okozott légcső vagy a nyelőcsőszűkületet, erek összenyomását megakadályozzuk. Izotóp-kezelés nem jön szóba, de a műtét után adott sugárkezelés (esetleg citosztatikus kezeléssel kombinálva) javíthatja az életminőséget.