Übü kormányrendeletet alkotott

Közvetlenül elfogadás előtt áll a „minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzéséről” szóló kormányrendelet tervezete, amely szankcióval fenyegeti azokat az orvosokat, akik drágább gyógyszereket írnak fel. A retorzió alapja egy matematikai képlet, melynek segítségével havonta kiszámítják, hogy az egyes betegségek kezelésére szolgáló, de sokszor eltérő hatóanyagú gyógyszerek közül azok, amelyeket az egyes doktorok a megelőző hónapban felírtak, átlagosan mennyibe kerültek a társadalombiztosításnak. Akik az országos átlagnál drágább gyógyszereket írtak fel, büntetésre számíthatnak.

A tervezet egyszerre súlyosan beteg- és orvosellenes. Az orvost nem egy esetben az elé a választás elé állítja, hogy a beteg érdekében járjon-e el, vagy a pénzbüntetést próbálja elkerülni. A tervezet ugyanis abban teszi érdekeltté az orvost, hogy akkor is a kisebb tb-támogatású orvosságot írja fel, ha az adott esetben egy más hatóanyagú gyógyszer hatékonyabb lenne. A tervezet az orvosokat és a betegeket homogén masszaként kezeli, nem veszi figyelembe sem az orvos szakképzettségét, sem a regionálisan eltérő népegészségügyi mutatókat, sem azt, hogy ugyanaz a betegség más gyógyszerrel kezelendő az egyes embereknél. Például egy lokális tüdőgyulladás-járvány esetében nem az orvos szabad választása dönti el, hogy melyik antibiotikumot írja fel, hanem a kórokozó rezisztencia-vizsgálata. A jogszabály-tervezet szerint a súlyosabb vagy bonyolultabb eseteket kezelő kórházak orvosai is törvényszerűen retorziókra számíthatnak, ha a beteg érdekében járnak el. Náluk ugyanis nagyobb arányban jelentkeznek olyan betegek, akiknél már egy olcsóbb gyógyszer nem volt hatásos. A tervezet egyik rendelkezése alapján a krónikus gyógyszerszedő betegeknek az eddiginél háromszor gyakrabban, minden hónapban el kell menniük az orvosságot felíratni.

Miután az országos átlagtól való eltérés alapján büntetnének, a rendelet-tervezet szerint minden hónapban az orvosok nagyjából fele számíthat büntetésre. Az orvos ráadásul nem tudja, hogyan kerülheti el a retorziót. A helyzet ahhoz hasonlítható, mintha gyorshajtásért nem azokat büntetnék meg, akik az országúton 90 km/h-nál gyorsabban haladnának, hanem azokat, akik egy előre nem tudható sebességhatárt átlépnek. Ezt a határt pedig havonta visszamenőleg számítanák ki, úgy, hogy az összes országúton haladó autós sebességét átlagolják. A büntethetők közé pedig bekerülnének a rohammentők, tűzoltók sofőrjei is.

Rendkívül sajnálatos, hogy a rendeletet-tervezetet jegyző egészségügyi miniszter teljesen figyelmen kívül hagyta az ugyanebben a tárgyban egy éve született, a minisztérium honlapján most is olvasható szakértői anyagot, mely az összes most említett hibára, mint elkerülendőre, felhívta a figyelmet. Nehéz szavakat találni a jogszabály szakszerűségére. Mintha olyanok alkották volna, akiknek az elemi orvosszakmai, népegészségügyi és járványügyi ismeretei is hiányoznak. Akik nincsenek tisztában azzal, hogy eltérő súlyosságú betegeket kezelnek egy városi kórházban s egy egyetemi klinikán. Komolyan felmerül, hogy volt-e egyáltalán az eredeti elképzeléssel szöges ellentétben álló rendeletet előkészítők között olyan, aki akár csak a legelemibb ismeretekkel is rendelkezik az egészségügyről. Megvizsgálandó, hogy ha közöttük orvos is akad, az Ecserin vette a diplomáját, vagy sorsoláson nyerte azt.

A tervezett jogszabály által elérni kívánt cél megvalósítására a kézenfekvő megoldás a hatóanyag szerinti egységes társadalombiztosítási támogatás, és a hatóanyagnéven történő gyógyszerrendelés előírása volna. A patikáknak pedig kötelezően készleten kellene tartaniuk az azonos hatóanyag tartalmúak közül a beteg számára legolcsóbbat. Ehelyett a döntéshozó közpénzt és időt nem kímélve törvényekkel és rendeletekkel fenntartja és agyonbonyolítja a korrupció-melegágya állapotot azzal, hogy többszörös különbség lehet azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek között. Meglehetősen egyértelmű helyzet: ez csak a korrumpálók és a korrumpálandók érdeke. Elsősorban is a TB-támogatásokról és gyógyszerbefogadásról határozó, közpénzből eltartott döntéshozóinké. Nehéz minősíteni, hogy miközben a rendeletalkotó, a hozzá, azaz a tűzhöz közeliek számára fenntartja és erősíti a korrupció lehetőségét, aközben minden hónapban tízezernyi orvos megbírságolását olyasmiért, amiben egyáltalán nem biztos, hogy hibás.

Túlzás lenne e tervezetet, s a mögötte meghúzódó gondolkodást példátlannak tekinteni. Nem az. Volt már rá példa több is a történelemben. Amit viszont joggal tekinthetnénk példátlannak, ha a bomlott agyú vagy erkölcsiségű, a megfélemlítés eszközeit tudatosan alkalmazó politika képviselői egy demokráciában a kollektív bűnösség elvét jogszabállyá formáló döntésük után hivatalukban maradhatnának. Objektív standardok helyett az átlagtól való eltérés alapján büntetni az igazságosság minden józan felfogásával ellentétes, és alkotmányos elvekbe ütközik. Ha minden orvos minden alkalommal a társadalombiztosítás számára legkisebb terhet jelentő gyógyszert írja fel, akkor is mindig lesznek, akik az átlagtól felfele térnek el. Az átlag már csak ilyen természetű dolog. A tervezet szerint őket a jogalkotó az egyéni magatartásuk mérlegre tétele nélkül kívánja büntetni. A jogalkotó figyelmét – jobb esetben - valószínűleg elkerülte, hogy a kollektív büntetést nemzetközi egyezmények is tiltják. Rosszabb esetben ennek tudatában került a Kormány elé elfogadásra a rendelet tervezete