A paraszolvencia oka, hogy az alulfizetett orvos érdemi ellenõrzés nélkül dönt az igényekhez képest kevesebb közjó elosztásáról. Az egy kalap alá vett hálapénzek egyik formája a tényleges hála, a pár száz forint vagy a hasonló értékû ajándék. Határeset, amikor az elõzõnél költségesebb, utólag adott juttatás már egy következõ találkozás elõtt adott lekenyerezésként is értelmezhetõ. S van a tisztán büntetõjogi kategória, amikor az orvos nyílt vagy ráutaló magatartásával akár tíz- és százezer forintos tarifáért végzi azt, amit ingyen kellene megtennie.

Az egészségügyi miniszter már beiktatása elõtt is támadta a hálapénz rendszerét. Pártja választási kampánya fõ üzenetének, az egészségügyi reformnak is hangsúlyos eleme volt a betegeket és orvosok nagy részét is megalázó hálapénz-rendszer elleni küzdelem. Beiktatása óta a verbális harc fokozódott. A marketing szempontból egyébként zseniális Zöld könyv kardinális üzenete, hogy a magyar lakosság rossz egészségi állapotáért az ellátórendszer diszfunkcionális mûködése okolható. Ezt az egyébként hamis állítást (minden szakértõ egyet ért abban, hogy az egészségi állapotunkat legfeljebb 15%-ban határozza meg a "betegségügy") számos helyen a hálapénz-rendszer kontextusában is bemutatja. Világosan beszél, s nyíltan ostorozza a tarifa-huszárokat. A Zöld könyvnek a másik szemfényvesztése, hogy a néhány száz forintos vizitdíjtól várja, hogy a hálapénzrendszer megszûnjön. Lehet, hogy ez alkalmas lesz arra, hogy a valóban szívbõl jövõ hálálkodást kiváltsa, de teljességgel alkalmatlan arra, hogy a társadalmat elsõsorban és teljes joggal irritáló tarifarendszert megszüntesse.

Ha a szavak helyett a két hónapja regnáló miniszter tetteit vesszük górcsõ alá, akkor elõször is némi hiányérzetünk támad. A párszázaléknyi köztörvényes, a közszolgáltatásban tíz- és százezer forintos tarifáért dolgozó "para"-fenomén háborítatlan maradt. E közben a színlelt szerzõdések megszüntetésével több ezer orvos legális keresete csökkent. A Legfelsõ Bíróság júliusi jogerõs döntésére, azaz az ügyeletben töltött idõ munkaidõként történt elismerésére, arra, hogy közel 40 milliárd Ft-nyi legális jövedelemtõl fosztották meg az ügyelõ orvosokat, a miniszter vállvonogatással reagált.

A múlt hónapi, a kórházak bevételeit 10-15%-kal csökkentõ jogszabály-változtatások következtében a betegek egy jelentõs része kiszorult az ellátásból, várólistára került, nem egy helyen szakrendelések szûntek meg. Mit jelent mindez a hálapénz szempontjából? Semmi mást, mint még ideálisabb viszonyokat a korrupció számára: a döntési helyzetben lévõ, legális keresetét tekintve még rosszabb helyzetbe került orvos kevesebb közjavat oszthat el az egyre hosszabb sorban álló betegek között.

Úgy néz ki, hogy a miniszter eddigi ténykedéseinek igazi haszonélvezõi a verbálisan agyagba döngölt tarifa-kufárok, akik valószínûleg emelték az áraikat. A remény hal meg utoljára, így bízzunk abban, hogy csak imáikban - melyekbe a hálapénzrendszer atyja, Gerõ Ernõ mellett alighanem Molnár Lajost is belefoglalják - hálásak az új miniszternek. Reménykedjünk, hogy az egészségügy reformjának becézett eddigi lépések nem az õ, s hasonszõrû jómadarak megrendelésére készültek.

A szerzõ orvos, a Védegylet munkatársa

Az írást - 4 hét gondolkodás után - a HVG  végül is nem közölte le: "Tapasztalva, hogy az írásában foglaltakat védegyletes aktivistaként már sikerült közzétennie a sajtóban, gondolom megegyezhetünk, hogy az újabb megjelentetéstől eltekinthetünk."