Untitled Document

Még mindig nem késő megszólalni!

• "Észre kell venni, hogy a vezető orvosok végképp a döntéshozók cinkosává válnak, ha legalább az utolsó pillanatban nem emelik fel szavukat. >>>

* Lehet, hogy mégsem elmebeteg. Hanem fizetett háborús uszító. (esetleg mindkettő.) Ugyanis háborús helyzet van. Az orvost ki kell iktatni. Megtörni, megalázni, megfélemlíteni. Mert ez a feltétele annak, hogy 2-3 millió elszegényedett, beteg, érdekeinek érvényesítésére már képtelen, közvetlen termelésbe már nem állítható "élősködőt" ki lehessen szorítani a közszolgáltatásokból. >>>

Übü rendeletet alkot

• Túlzás lenne e tervezetet, s a mögötte meghúzódó gondolkodást példátlannak tekinteni. Nem az. Volt már rá példa több is a történelemben. Amit viszont joggal tekinthetnénk példátlannak, ha a bomlott agyú vagy erkölcsiségu, a megfélemlítés eszközeit tudatosan alkalmazó politika képviseloi egy demokráciában a kollektív bunösség elvét jogszabállyá formáló döntésük után hivatalukban maradhatnának. >>>

• A magyar egészségügy helyzetérõl olvashat itt az érdeklõdõ vállaltan személyes és szubjektív írásokat. >>>

A Védegylet egészségügyi programja

• A 70 oldalas tanulmány közvetlenül letölthető innen.

Fontos ember és az egészség(ügy) -

• "Fontos ember tudja, hogy milyen állapotban van a magyar egészségügy, de nem tapasztalja meg. A megkülönböztetõ elbánás következtében jobbat tapasztal, mint amirõl hall és olvas. Ez az optikai csalódás az élet más területeire nem vagy csak sokkal kisebb mértékben jellemzõ. Fontos ember ugyanannyit fizet a benzinért, villanyáramért, ma még többnyire "állami" általános iskolába íratja gyermekét, és ugyanabba a Balatonba lógatja a lábát (bokáját), mint a többiek, ha nem is a szabad strandról. De Fontos egészen más egészségügyi ellátásban részesül, mint Mezei." >>>

• "... az MSZP is hangoztatta, még ellenzéki párt korában, hogy az egészségügyben megengedhetetlen a profitérdekeltség..". >>>

	A diszkrimináció szentesítése - Né pszabadság, 2007. november 21.
	• A betegebb emberek negatív diszkriminációjának törvényes szentesítése azonban aligha egyeztetheto össze az alkotmánnyal, hiszen egyes kistérségekben élo emberek ellátására a másutt lakókéhoz képest harmadával kevesebb pénzt fognak fordítani! >>>

	Ránk kell bízni...- Né pszabadság, 2007. május 24.
	• A polgáraiért felelőosséggel tartozó elit éppen most nem mondhat le egy mindannyiunk életét meghatározó, súlyos válságba került rendszer feletti ellenőrzés jogáról. A társadalom túlnyomó többségét be kell vonni a döntésbe, ránk kell bízni, milyen módon kívánunk, szegény és gazdag, öreg és fiatal, egészségügyet működtetni, a nyugdíjrendszer súlyos problémáira megoldást találni. >>>

	Nyílt levél az orvosi szakmai kollégiumok tagjaihoz - Heti Válasz, 2007. március 14.
	• Nem odázható el tovább annak a kérdésnek a felvetése sem, hogy meddig tudják összeegyeztetni szakmai hitvallásukkal azt, hogy kollégiumi tagként az egészségügyi miniszter tanácsadói. >>>

	Előadás a Professzorok az Európai Magyarországért egyesület rendezvényén - 2006. november 23.
	• Konszenzus-kényszer van. Talán legvilágosabban az egészségügyben látszik. De ez csak része az egésznek. S természetesen van alternatíva: a demokrácia teljes kiüresedése, az értelmiség exodusa, a vagyoni és faji alapon történő gettósodás, a társadalom élő szövetének teljes szétzilálása. >>>

	Értük haragszik... - 2006. augusztus
	• "Úgy néz ki, hogy a miniszter eddigi ténykedéseinek igazi haszonélvezői a verbálisan agyagba döngölt tarifa-kufárok, akik valószínűleg emelték az áraikat. A remény hal meg utoljára, így bízzunk abban, hogy csak imáikban - melyekbe a hálapénzrendszer atyja, Gerő Ernő mellett alighanem Molnár Lajost is belefoglalják - hálásak az új miniszternek.." >>>

	A píár és a mögötte lévő valóság - Népszabadság, 2006. augusztus 29.
	• "A Zöld könyv célját elérte, sikerült a közbeszédet tematizálni. Továbbra sem az egészségügy égető problémáiról beszélünk, azokról melyek jelentős részét az új egészségügyi kormányzat generálta a július 1-i drasztikus forráskivonással." >>>

	Nyílt levél a kórházigazgatókhoz - www.noszadoki,hu 2006. július 11.
	• "Önök most valóban nehéz helyzetben vannak, de ne legyen kétségük súlyos erkölcsi kérdés a választás: vagy személyes egzisztenciális kockázatot vállalva megtagadják az embertelen döntések végrehajtását, vagy engedelmes, megfizetett végrehajtóként saját egzisztenciájukat mentve mások egzisztenciáját teszik kockára, s hagynak ellátatlanul betegeket..." >>>

	Harangot a templomba - Népszabadság, 2006. július 3.
	• "Nagyon fontos, hogy a fent leírtakat, azaz a társadalombiztosítási jogviszony szakmai tartalommal való megtöltését az elõtt kell elvégezni, mielõtt bármilyen alapvetõ változás történne a finanszírozásban, tulajdonlásban. Csak addig van esélyünk a köz érdekeit szolgáló szabályozásra, amíg az egészségügy beszállítói nem jelennek meg a biztosítói, illetve a szolgáltatói oldalon." >>>

	Az egyik kulcsszó a félelem - interjú - Medical Tribune 2006. június 8.
	• "A következő években egyre kisebb esélyét látom annak, hogy alulról jövő kezdeményezések utat találjanak. S ez azért tragédia, mert a döntéshozó hatalom nincs tisztában az egészségügy valós állapotával." >>>

	A tünet és az ok - Népszabadság 2004. december 1.
	• "Sokunk számára a december 5-i népszavazás tétje ez: ráébresztjük-e a politikusainkat arra, hogy a dologtalanságnak vége. Vagy elfogadjuk, hogy a magántõke kijáróembereiként a társadalom érdekeit veszélyeztetõ tevékenységet folytassanak." >>>

	Reform - maffiaelven - Népszabadság, 2004. május 6.
	• "Haladéktalanul fel kell állítani akár a kórházak és az orvosok ellenében is egy APEH-szerű hatékony állami ellenőrző hivatalt. S minden erővel meg kell akadályozni, hogy ehelyett egy olyan profitérdekelt maszek-APEH jöjjön létre, amely maga alkothatja az "adótörvények" egy részét. Mert ez nem más, mint a maffiamódszerek törvényre emelése." >>>

	Véssük kőbe a minisztert... - Népszabadság, 2004. március 8.
	• "Aki ismeri az egészségügy működését, az tudja: 2004 végére eldől, hogy a 2006-ban hivatalba lépő kormánynak lesz-e lehetősége többre, mint elődeinek, avagy neki is csak tűzoltásra." >>>

A rovatnak azért dühöngõ a címe, mert talán ez fejezi ki leghívebben a szerzõ tehetetlen indulatát. A rendszerváltás óta folyamatos leépülésben van Magyarországon a közfinanszírozott egészségügy, ráadásul ennek a folyamatnak a végét nem látni. Látszólag komoly politikai kérdésrõl is szó van, ennek ellenére nem találkoztam olyan véleménnyel, hogy bármelyik a rendszerváltás óta megbukott politikai erõ vereségét akárcsak részben az egészségügy helyzetével magyarázta volna. A politikai döntéshozók - fentiek szerint megalapozott - tapasztalata szerint bármit lehet tenni ezen a területen illetve bármi elodázható politikai következmények nélkül. Az emberek egészségváltozásában bekövetkezõ folyamatos romlás viszont úgy látszik hidegen hagyja a döntéshozó elitet. Az érdemi, hatásos ellenállás nélküli leépülés, ami a hazai betegelltás utolsó 12 évét jellemzi, nehezen hagy békét. Nem állítom azt, hogy vannak a jók és a rosszak. De vannak események, intézkedések, melyek elõrevivõk és vannak amelyek konzerválják a lefelé vezetõ utat. Sok felelõse van a mára kialakult helyzetnek. Az érdemi változáshoz radikális, húsbavágó érdekeket sértõ lépésekre van szükség. Igen sok embernek elemi egzisztenciális érdeke, hogy minél tovább konzerválódjon ez a helyzet. Világosan látni kell, hogy a médiát nagyon könnyen mobilizálni képes orvosok egy része a legellenérdekeltebb a változtatásban. Ugyanakkor megítélésem szerint az egyik legfontosabb baj az, hogy a döntéshozó politikai és a szakmai elit máig nem tisztázta, hogy milyen egymásra épülõ lépéssorozattal lehet megállítani az egészségügy leépülését. Nem hogy nem tisztázta, de le se ül, utóbb mintha szóba se állna egymással. A politikai pártok között kiélezõdött ellentét szinte lehetetlenné teszi az érdemi, kormányzati ciklusokon átívelõ együttmûködést. Az orvosszakmai vezetõk pedig önálló koncepciót nem képesek elõterjeszteni, a politikai hatalom aktuális rögtönzéseire adott - szinte kivétel nélkül - megalapozottan elutasító álláspontjuk évek óta defenzívába szorítja õket. Végezetül egy megjegyzés. Az írások között több is van, amelyik az orvosok felelõsségét feszegeti. Mondhatnám azt, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. De inkább a nem egészségügyben dolgozók figyelmét hívnám fel arra, hogy tévedés lenne azt gondolni, hogy az orvosok mint közösség erkölcsi színvonala bármennyivel is magasabb vagy alacsonyabb lenne, mint a nem orvosoké. Az orvosokban való gyakori csalódás abból az irreális elvárásból fakad, amely egy tevékenység - segítség a rászorulón - valóban magasztos voltából e tevékenységet folytatóktól is valamiféle erkölcsi emelkedettséget várna el. Nem, az orvos nem jobb, de nem is rosszabb, mint a kõmûves, a tanár vagy a munkanélküli szegény ember.