Bevezetõ
Papilláris rák (1 cm-nél nem nagyobb, egygócú forma)
Papilláris rák (1 cm-nél nagyobb vagy többgócú)
Follikuláris rák
Medulláris rák
Anaplasztikus rák

 
BEVEZETÉS

Talán szokatlanul õszinte lesz a hangvétele ennek a résznek. Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy aki érintett betegként ezt a részt olvassa, az semmi más miatt nem olvassa ezt a részt, mint azért, mert felnõtt emberként a teljes igazságra kíváncsi. Nagyon nagy szerencsénk, elsõsorban az érintetteké, de a mi szerencsénk is, hogy a teljes igazság feltárása az esetek túlnyomó részében igazi jó hírt jelent az érintettek számára a pajzsmirigy daganatos betegségei esetén. A teljes igazsághoz azonban az érintett számára legfontosabb kérdésben (mi vár rám??) csak az õt kezelõ orvos adhat részletekbe menõ felvilágositást, ezért a betegség prognózisára vonatkozó adatokat csak elvétve számszerûsitünk. Ennek oka az, hogy minden egyes eset más és más. Az érintett ember (társbetegségek, életkor, nem) és az adott betegség (szövettani tipus és altipus, nagyság, kiterjedtség) alapján nagyon eltérõek a kilátások. A konkrét esetben csak a beteget ismerõ és õt kezelõ orvos tud szakmailag is hiteles tájékoztatást adni az esélyekrõl. Amennyiben az érintett ezt kéri, kötelessége is az orvosnak a kimeritõ felvilágositást megadni!

PAPILLÁRIS RÁK

Egygócú, épben eltávolított, 1 cm-nél nem nagyobb papilláris rák
 
Ennek a rendkívül megtévesztõ elnevezésû, valójában teljesen jóindulatúan viselkedõ daganatnak diagnózisa kizárólag szövettani vizsgálat után állítható fel. Számos orvosi közlemény tanúsága szerint ez az elváltozás az emberek 10-35%-ánál található meg! Jellemzõje, hogy más okból (leggyakrabban többgöbös golyva miatt) végzett pajzsmirigy-mûtét szövettani vizsgálata során véletlenül találják meg. Talán riasztóan hangzik, de ez a helyzet: az ember szerveiben törvényszerûen keletkeznek rákos sejtek, sejtcsoportok, melyeknek keletkezése nem azonos a rákbetegséggel. A papilláris mikrocarcinoma ennek annyiban szélsõségesnek tekinthetõ formája, hogy kirívóan nagy mérethatárig, 1 cm-ig, ennek a törvényszerûen és minden embernél fellépõ folyamatnak a jeleként és nem az ember életét vagy egészségét veszélyeztetõ betegségként értelmezhetõ. Az érintettek életkilátásai nem különböznek a normál populációétól! A legnagyobb problémát a megnevezés jelenti, "rák"-nak neveznek egy biológiailag jóindulatúan viselkedõ és tulajdonképpen ártalmatlan elváltozást. Az 1997 elõtti évtizedek gyakorlata (amikor is az orvos nagyon sokszor nem mondta, nem mondhatta meg roszindulatú daganat esetén, hogy milyen betegségrõl van szó) miatt a legfõbb problémát ezen elváltozásnál az jelenti, hogy az érintettek nem hiszik el az orvosnak, amikor elmondja mindazt, amit fentebb errõl leírtunk. Ennél annyiban rosszabb a helyzet, hogy a "rák" megnevezés okozta szómágiának nem egyszer az orvosok is áldozatul esnek, és magukat és a betegeket megnyugtatandó rákos betegként kezelik az érintettet (ismételt mûtétet és kiegészítõ izotóp- vagy sugárkezelést végeztetnek).

1 cm-nél nagyobb vagy nem egygócú papilláris rák

A pajzsmirigy leggyakoribb rosszindulatú dagatának az a formája, amely nem sorolható az elõzõ kategóriába. Alapvetõ fontosságú annak ismerete, hogy amennyiben a daganat 40 év alatt kezdõdik, akkor a gyógyulás esélye 95% körüli, 40 év feletti kezdet esetében ez az arány 80-85%-ra tehetõ, amennyiben a megfelelõ kezelést megkapja a beteg és azt követõen a gondozáson is résztvesz. Az elõzõ forma után ez a szervezet legjobb indulatú rosszindulatúnak nevezett daganata.
A daganat jelentkezésének nincsen külön jellegzetessége. Általában véletlenül észrevett csomó vagy lassan növekedõ pajzsmirigy göb miatt fordul a beteg az orvoshoz. Ritkábban, nyaki nyirokcsomó megnagyobbodás (áttét) miatt végzett kivizsgálás során találják meg a pajzsmirigyben az elsõdleges elváltozást. (Itt is hangsúlyozzuk, hogy szemben az emberi szervezet majdnem mindegyik rosszindulatúnak nevezett daganatával, a papilláris pajzsmirigy daganat esetén nem rontja a prognózist a nyaki nyirokcsomó áttét megléte!) Az utóbbi években olyan kórházakban, ahol ultrahang-vezérelt célzott citológiai vizsgálatot végeznek, nem ritkán ez a mód vezet a diagnózishoz.. Ahogy a legtöbb pajzsmirigy-göbre, erre is a fájdalmatlan volta a jellemzõ. Gyakrabban fordul elõ egy göbös golyvák esetében, szintén gyakrabban tömöttebb, keményebb mint a pajzsmirigy-göbök általában. Távoli áttét egészen kivételes esetben fordul elõ a diagnózis idõpontjában. Ezeknél sajnos rosszabb a prognózis, mint a pajzsmirigyre illetve a pajzsmirigyre és a nyaki nyirokcsomókra korlátozódó esetekben.
Felismerése. Az esetek nagyobb részében göbös elváltozás citológiai vizsgálata során vetik fel az elváltozás gyanúját. Ritkábban a daganat nyaki nyirokcsomó-áttéte vezet a diagnózishoz. Elõfordul természetesen olyan eset is, hogy a citológiai vizsgálat nem ismerte fel az elváltozást és csak egy jóindulatúnak tartott göb növekedõ hajlama vagy nagysága miatt elvégzett mûtét szövettani vizsgálata vezet a diagnózishoz.
Kezelése. A daganat oldali lebeny teljes és az ellenoldali lebeny majdnem teljes eltávolítása és kiegészítõ izotóp- vagy sugárkezelés jelenti a korrekt kezelést majdnem minden esetben. Kivételt a terhesség jelentheti, ahol a kiegészítõ sugár vagy izotóp-kezelést a szülés utáni idõszakra halasztják. Kivétel lehet, ha a beteg rossz általános állapota miatt tekintenek el a radikális mûtéttõl vagy a mûtét utáni kezeléstõl. Leginkább a kiegészítõ kezelés elmaradása fogadható el ezeknél az embereknél, ha egyéb betegségek, idõs kor miatt a beteg nem szívesen vállalja a lakóhelyétõl távoli sugárterápiás központba való utazást.
Mûtét utáni gondozás. Mûtét után 5 évig félévente kell hormonális ellenõrzésre járni, évente úgy nevezett teljes test izotóp-vizsgálatot, mellkas röntgen és szérum-tireoglobulin-meghatározást kell végezni. A betegség rendkívül jó prognózisához elengedhetetlen az ellenõrzéseken való részvétel. A majdnem tökéletes gyógyulási arányt elsõsorban a betegség alapvetõen jóindulatú biológiai viselkedése és a korrekt kezelése mellett ugyanis jelentõs mértékben meghatározza az a szerencsés körülmény, hogy szemben a legtöbb rosszindulatú daganattal, ahol nagyon korai kiújulást vagy áttétet nem tudunk kimutatni, a pajzsmirigy esetében két módszer is rendelkezésre áll erre a célra. Egyrészt a korrekt kezelés után minimális jódfelvevõ szövet marad vissza. Ha új jódfelvevõ terület mutatható ki izotóp-vizsgálattal az nagyon korai stádiumban felveti a kiújulás lehetõségét. Hasonló mondható el arról a nagyon szerencsés körülményrõl, hogy van egy vérvizsgálattal kimutatható, kizárólag a pajzsmirigy-sejtek által termelt tireoglobulinnak nevezett fehérje. Ha korrekt kezelést kapott a beteg, akkor ennek a vérbõl kimutatható anyagnak a szintje nagyon alacsonnyá válik. Késõbbi megemelkedése nagyon korán jelezheti a kiújulást.
A mûtét utáni teendõknek nyilvánvaló része, hogy a pajzsmirigy-mûködést pótolni kell. Ez elsõ közelítésben semmiben sem különbözik az egyéb csökkent pajzsmirigy-mûködések kezelésétõl, azaz állítható, hogy teljes korlátozás nélküli élet élhetõ a gyógyszeresen normalizált csökkent pajzsmirigy-mûködés mellett. Egyetlen különbség a gyógyszer adagolásában van. Gyakrabban arra törekszenek az orvosok, hogy szemben a jóindulatú pajzsmirigy-betegségekkel, a rosszindulatú daganat miatt végzett korrekt kezelés után a TSH-szintet úgy tartsák alalcsonyan, hogy a pajzsmirgy-hormonok ne legyenek kórosan magasak. Ennek értelme nagyrészt egy elméleti okoskodáson alapuló feltételezésen nyugszik. Nem zárható ki, hogy korrekt kezelés után is maradhat benn dagantos viselkedésre képes pajzsmirigy-sejt. Ismert, hogy a TSH nevû agyalapi hormon a pajzsmirigy-sejteket osztódásra készteti. Ebbõl kiindulva javasolták már évtizedekkel korábban, hogy a TSH-szintet tartsuk minél alacsonyabban. Mint minden, alapvetõen elméleti megfontoláson alapuló teóriának ennek is van támogatója és ellenzõje. Itt a részletekbe nem azért nem mélyedünk el, mert bármilyen információtól meg akanánk fosztani a laikust, hanem azért mert direkt evidenciával nem rendelkezünk. Ha a beteget kezelõ orvos úgy állítja be a pajzsmirigyhormon-pótló kezelést, hogy az nem okoz tüneteket a betegnek, és az FT4- és T3-szintek nem kórosak, akkor nincs olyan meggyõzõ tény, mely azt támasztaná alá, hogy ebbõl bármilyen kára származna a betegnek.

Ennek a betegségnek a prognózisa valamivel rosszabb, mint az elõzõ szövettani tipusú daganaté. Ugyanakkor itt is nagyon fontos a méret, és szemben az elõzõ formával nagyon fontos, hogy a betegség a felismerés idején a pajzsmirigyre korlátozódik vagy vannak-e áttétek.
A daganat jelentkezése, felismerésének módja megegyezik a papilláris ráknál leírtakkal. Az egyetlen, de annál lényegesebb különbség, hogy a betegség áttétet nem a nyaki nyirokcsomókba, hanem a vérkeringés rendszerén át a csontrendszerbe és fõként a tüdõbe adja. Ugyanakkor a gyakorlatban ez a különbség a felismerés szempontjából igen ritkán jelent eltérést az elõbb leírtaktól: a betegek túlnyomó többségénél a pajzsmirigyben lévõ göb kivizsgálása során derül fény a betegségre, és csak az esetek néhány százalékában fordul elõ, hogy elõbb ismerik fel az áttétet, mint a pajzsmirigy-betegséget.
Az elváltozás tokkal körülvett. A nagyon gyakori jóindulatú follikuláris adenomától, a daganat jóindulatú formájától csak az különíti el, hogy a rosszindulatú formánál vagy a tokban vagy a tokközeli erekben szövettanilag kimutatható a daganatnak a göbön túli terjedése. Mivel ez a kritérium csak szövettanilag vizsgálható, ezért a göb kivizsgálása során a citológus legfeljebb az elváltozás gyanúját vetheti fel.
A betegség prognózisát két szorosan összetartozó tényezõ határozza meg. Azon esetekben, ahol a daganat a mûtét során látható módon áttöri a tokot (makróinvazív forma) jóval gyakoribb már a mûtét idején fennálló távoli áttét, mint a mikroinvazív formánál, ahol csak a mûtét utáni szövettani vizsgálat mikroszkópos vizsgálata deríti ki a terjedés jeleit.
A betegség kezelése alapvetõen nem tér el a papilláris rákétól: a daganatos oldalt teljes egészében, az ellenoldalt majdnem teljes egészében eltávolítja a sebész. A mûtét után pedig kiegészitõ izotóp-kezelést kap a beteg. Ennél kíméletesebb eljárás csak csak a minimálisan invazív forma esetén jön szóba: ott is elsõsorban a kicsiny (1 cm-t nem meghaladó) daganatok és/vagy fiatal (30-40 év alatti beteg esetében. Itt csak a daganatos oldali lebenyt és a két lebeny közti isztmusznak nevezett pajzsmirigy-részt távolitja el a sebész. Kiegészitõ kezelésnek féloldali mûtét esetében nincsen értelme, nem végzik el.
A mûtét utáni gondozás elõtt mindenképpen tisztázni kell, hogy van-e távoli áttét. Emiatt csontizotóp-vizsgálat és a tüdõ computer tomográfos (CT) vizsgálata elengedhetetlen. Tüdõ-áttét esetén az áttétek száma és elhelyezkedése szabja meg, hogy eltávolitják-e sebészileg vagy az izotóp-kezelést célzott sugárkezeléssel egészitik-e ki. Csontáttét gyanúja esetén szintén szóbajön az izotóp-kezeléssel együtt célzott sugárterápiás kezelés is.
A mûtét utáni gondozás alapvetõen megegyezik a papilláris ráknál leirtakkal. Itt ugyanakkor a tüdõ-CT és a csont-izotóp vizsgálat idõszakos elvégzése is indokolt lehet.

Ez a parafollikuláris, C-sejteknek nevezett sejtekbõl kiinduló daganat. Ezek a sejtek normálisan is a calcitoninnak nevezett hormont termelik, melynek a csontanyagcserében van szerepe, s nem a szokásos pajzsmirigy-hormon. A daganat megjelensésében is, de fõként prognózisában, kezelésében alapvetõen eltér az elõbb taglalt pajzsmirigy-rákoktól. Külön kiemelendõ, hogy a betegség az esetek kb. ötödében öröklõdik, és ezekben az esetekben lehetõség van arra, hogy az érintett családtagokat még 100%-ban gyógyitható stádiumban kezeljék.
A betegségre jellemzõbb a gyorsabb kialakulás, a betegség megjelenésekor viszonylag gyakrabban fordul elõ, hogy nyirokutakon át a nyaki nyirokcsomókban vagy pedig a véráramon át a májba, tüdõbe vagy a csontokba adott áttétet.
Kezelésénél alapvetõ a pajzsmirigy teljes eltávolítása mellett a környéki nyirokcsomók egyidejû eltávolítása. Ezt követõen általában sugárkezelésre vagy izotóp-kezelésre kerül sor a daganat kiterjedtségétõl függõen. Az ellenõrzések során itt is lehetõség van egy igen érzékeny vérvizsgálat segítségével a daganat esetleges kiújulását korai stádiumban észlelni: rendszeres ellenõrzések során a C-sejtek által termelt calcitonin-szintet határozza meg a gondozást végzõ orvos.

Az elõzõ formákkal szemben ez egy jóval agresszívabb, kivétel nélkül 50 évesnél idõsebbekben, legtöbbször 60 év felettiekben elõforduló daganat. Jellemzõje, hogy hetek alatt fejlõdik ki egy kemény, nagyra növõ, fájdalmatlan csomó a pajzsmirigy egyik oldalán, mely kezelés nélkül nagyon gyorsan terjed tovább. A mûtéti beavatkozás célja a daganat minél jelentõsebb megkisebbítése, hogy a daganat által okozott légcsõ vagy a nyelõcsõszûkületet, erek összenyomását megakadályozzuk. Izotóp-kezelés nem jön szóba, de a mûtét után adott sugárkezelés (esetleg citosztatikus kezeléssel kombinálva) javíthatja az életminõséget.