Tegnap jártam pajzsmirigy
specialistánál, aki
göbös golyva miatt citológiai vizsgálatra utalt
be. Nagyon félek a vizsgálattól?
Nem okozhat panaszt, ha megbolygatják a pajzsmirigyemet? A
szúrástól magától
is nagyon félek. Nem lehetne elkerülni a vizsgálatot? |
A citológiai vizsgálat
okozta kellemetlenségekrõl
részletesen itt kattintva olvashat. Összefoglalva azt kell mondani, hogy a citológiai
vizsgálat okozta kellemetlenség
az esetek túlnyomó többségében kisebb,
mint amit egy szimpla vérvétel okoz,
a göbbõl történõ mintavétel pedig
semmilyen kimutatható ártalmat nem okoz
a pajzsmirigyben. |
|
|
Többgöbös golyva miatt a
bal oldali pajzsmirigyem
egészét, a jobb oldalinak egyharmadát
eltávolította sebész. A bal oldali
pajzsmirigyemben a szövettani vizsgálatnál egy 1
cm-nél kisebb egygócú,
egészben eltávolított papilláris
rákot találtak. A kezelõorvosom
onkológushoz
irányított, aki azt mondta ne foglalkozzam ezzel,
és azt írta véleményként,
hogy onkológiai teendõ nincsen. Beküldtem a
férjemet is, állítólag neki
is ezt mondta. De nagyon félek, mert édesapám
rákos betegségben halt meg,
az orvos nem mondta meg neki és a anyukám lelkére
kötötte, hogy õ se mondja
meg. Fél évvel késõbb meghalt
édesapám. Szóval azóta
állandóan ez jár a
fejemben. |
Az Ön példája is azt
támasztja alá, hogy felnõtt
embert, teljesen fel kell világosítani betegsége
természetérõl, mert ha
nem ezt teszik, akkor egy generációval
késõbb is káros hatásai lehetnek
a mellébeszélésnek. Az Ön esetében
mind a jogi vonatkozás (beszámítható,
cselekvõképes felnõtt magyar
állampolgárt kötelezõ az orvosnak
felvilágosítani,
másként csak a beteg dönthet, ha azt kéri az
orvostól, hogy általa kijelölt
embert tájékoztasson), mind a szakmai vonatkozás
miatt meg kell nyugodjon.
A szakmai válasz ugyanis az, hogy az Önnek pontosan olyan
életkilátásai
vannak, mintha nem lett volna a pajzsmirigyében az 1 cm-s
papilláris rákos
góc. (Mind a mérethatár, mind a szövettani
szerkezet nagyon lényeges.)
Részletekrõl ide kattintva
olvashat. |
|
|
Papilláris rák miatt 2
éve megmûtöttek és sugárkezelést
is kaptam. Több orvos is azt mondta, hogy meg fogok
gyógyulni, de nagyon
nehéz ezt elhinni. 3 havonként, néha gyakrabban
rendelnek vissza ellenõrzésre.
Minden alkalommal rettegek attól, hogy találnak valamit,
azonkívül furcsának
tûnik, hogy miért hívogatnak 3 havonta, ha olyan
jók az esélyeim. |
Az Ön
betegségénél a ma elfogadott gondozási
gyakorlatról itt olvashat. Ha orvosa eszerint
jár el, akkor minden
oka megvan arra, hogy gyógyulásban reménykedjen.
Annak oka, hogy Önt az
Ön konkrét esetében 5 évig indokolt
hathavonkénti ellenõrzésnél gyakrabban
kontrollálják, nem világos.
Valószínû arról lehet szó, hogy az
Önt gondozó
kórházban minden daganatos betegnél
elvégzik a 3 havonkénti ellenõrzést
– azoknál is, akiknek nagyon rosszak a kilátásai,
és azoknál is (így Önnél
is), akiknek minden esélyük megvan a teljes
gyógyulásra. Ha ez áll a háttérben,
ez egy rossz gyakorlat, mert ahogy a szükségesnél
ritkább ellenõrzés, úgy
az indokoltnál gyakoribb kontroll is ártalmára van
az embernek (az egyik
esetben testi, a másik esetben „csak” lelki ártalom
éri). Azt tanácsoljuk,
kérdezze meg az Önt gondozó orvost, hogy
miért kell Önt háromhavonta ellenõrizni. |
|
|
10 napja
mûtöttek pajzsmirigy
daganat gyanú miatt. A mûtét közbeni
szövettani vizsgálat nem utalt
rosszindulatúságra.
5 napja hazaengedtek azzal, hogy nincs semmi probléma,
négy hét múlva jelentkezzek
ellenõrzésre. Teljesen jól voltam, felszabadultam
a több hétig tartó bitzonytalan
rettegés alól, hogy rákom van. Ma
délután viszont táviratot kaptam a
kórházból,
hogy jelentkezzek ismét a sebészeten. Berohantam a
sebészetre, ahol azt
mondta a sebész, hogy újabb mûtétet kell
végezni, mert a szövettani vizsgálat
papilláris rákot mutatott. Azóta se tértem
egészen magamhoz, azt se tudom
mit kérdeztem, azt meg végképp nem, hogy a
sebész miket válaszolgatott.
Mi ez az "egész"? |
A mûtét közbeni
fagyasztásos gyors szövettani
vizsgálatnál az elváltozásnak csak igen kis
része alapján mond véleményt
a szövettanász. Valószínûleg
Önnél nem a daganatos részt nézték
meg. Ez
kb. 1-2%-os gyakorisággal fordul elõ, tehát
meglehetõsen ritka helyzet.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az emberi szervezet
legjobb indulatú,
rosszindulatúnak nevezett daganatáról van
szó, ahol rendkívül jó esélyei
vannak az embernek a teljes gyógyulásra. Kérem, olvassa el itt kattintva a betegtájékoztató idevonatkozó részét. |
|
|
|
|
|
|
|
|