Pajzsmirigy betegségek tájékoztató honlapja

Meg kell alkotni a "JÓDTÖRVÉNYT" (azaz az élelmiszertörvényt kell módosítani s új végrehatási utasítást alkotni)! Ezekben elő kell írni, hogy...

Az ellenőrzés költségével kell számolni. Azzal a költséggel, amit ma is ki kellene fizetni!

termelői-forgalomba hozói szinten a jódozott só jódtartalmának meghatározása
a kereskedelem szintjén - a boltokban kapható konyhasó jódtartalmának ellenőrzése
a felhasználóknál, azaz azaz annak ellenőrzése, hogy a jódellátottság valóban megfelelővé vált-e

A különböző szintek közötti különbségtételt az magyarázza, hogy a jód könnyen lebomlik. Hiába megfelelő a jódtartalma a forgalomba hozott konyhasónak, ha túl későn kerül a fogyasztóhoz vagy pl. minimális nedvesség éri, az hatástalanná teheti. Az ellenőrzéseknek megfelelően szükségessé válhat a nedvesség ellen védelmet nyújtó csomagolás előírása.

A jódhiány okozta betegségek közé tartozik, hogy olyan göbök alakulnak ki, melyek túlműködésre vezetnek, ha a jódbevitelt fokozuk. Ellentmondásosak az adatok, ennek tényleges veszélyéről. Több esetben arról számoltak be, hogy nem volt észlelhető a túlműködések arányának a megnövedése.

A svájci tapasztalat a következő volt. 1980-ban a konyhasó jódtartalmát 7.5 mg/kg-ról 15 mg/kg-ra emelték. Az addig észlelt enyhe jódhiány megszűnt: a vizelet-jodid ürítés 90-ről 150 ug/l-re nőtt. Az intézkedést követő évben 27%-kal megemelkedett a pajzsmirigy-túlműködések előfordulása. Azt követően fokozatosan csökkent, s 1988-89-re a túlműködéses betegek száma az intézkedés előtti kiindulási érték 44%-ra csökkent. Elsősorban a jódhiány okozta ún. toxikus göbös formájú túlműködések száma csökkent (73%-kal), de az autoimmun eredetű Basedow-kór okozta túlműködésekelőfordulása is 33%-kal csökkent. (A jódhiány más káros következményei természetesen szintén megszűntek.)

Miközben az élelmiszerboltban változatlanul lehetne jódozatlan sót kapni, kötelezővé tennénk, hogy jódozott sót minden élemiszerboltban áruljanak, s azt is, hogy a közétkeztetésben csak ezt lehessen alkalmazni. A tapasztalatokat egy-két év után összegeznénk, s ez alapján kiterjesztenénk a jódozott só használatát az állattenyésztésre, élelmiszerfeldolgozó iparra.

Ennek előnyei:

a fokozatos bevezetés esetén a kötelező jódozás egyetlen veszélye, a 40 év felettieknél átmenetileg gyakoribbá váló pajzsmirigytúlműködés nem vagy elnyújtottan jelentkezne. Ennek részleteit illetően ld. másik alfejezetetet.

Ennek hátrányai:

nagy valószínűséggel mérséklődne a jódhiány, de nem szűnne meg.
ha az újszülöttek, magzatok jódhiánybetegségét komolyan vesszük, akkor nehéz elképzelni, hogy az ő érdeküket bármi más felülírhatná.
jóval bonyolultabb lenne, kétséges, hogy mennyire tudnánk betartani. A végleges megoldáshoz képest az ellenőrzési költség nem lenne kisebb.
a magyaros viszonyok ismeretében igen nagy a veszélye, hogy a néhány év múlva esedéses felülvizsgálat elmaradna.

Értékelés

a magyar rögvalóságból kiindulva ez a megoldás tűnik a legesélyesebbnek. A pajzsmirigy szakemberek jelentős (talán nagyobb) része ezt támogatná.
ezt azt gondolom csak úgy lehetne támogatni, ha egyidejűleg kötelezővé és ellenőrzötté tennénk, hogy minden kismama terhessége legelejétől a szükséges jódpótlást megkapja, azaz tabletta formájában napi 200 ug jodidot használna. (Ezt egyébként a "végleges" megoldás esetén is el kellene érni!)

A legelső bekezdésben leírtak alkalmazása azzal a kiegészítéssel, hogy jódozatlan sót külön kérésre lehessen vásárolni. Célszerűen a gyógyszertárakban, hiszen az ilyen só használata csak azoknál lehet indokolt, járhat nyereséggel, akiknek hormontermelő göbös golyvájuk van. Úgy gondolom, hogy hatékonyságnövelő lehet ez a megoldás: az egészséges ember nyugodtan vásárolhat jódozott sót, s csak ilyet indokolt vennie. A jódozatlan só fogyasztása pedig nem tekinthető egészséges embernél normális választásnak, az a gyógyszertárba való.

Egyértelműen azt tudjuk mondani, hogy népegészségügyi szinten nincs. Egészséges ember - a tapasztalatok szerint - éveken, évtizedeken át nem fog minden nap tabletta vagy gyógyvíz formában a jódpótlásról gondoskodni. Ennek egyetlen időszakban van értelme: terhesség és szoptatás időszakában.
Ráadásul a megoldás, a világszerte bevált megoldás egyszerre a legegyszerűbb, a legolcsóbb és a leghatékonyabb is.

Ugyanakkor jelenleg csak a tabletta vagy gyógyvíz formájában történő bevitel áll azok rendelkezésére, akik nem akarják megvárni, amíg az állam a felelősségi körébe tartozó, mindenki számára megfelelő intézkedésseket meghozza. Ezzel az a probléma, hogy folyamatosan, gyakorlatilag a fogantatástól legelaább 50-60 éves korig kellene a naponkénti pótlásról gondoskodni. Hogy kiknél érdemes ezt vagy az időleges pótlást megfontolni, arról másik fejezetben olvashat.