Pajzsmirigy tájékoztató honlap
A kivizsgálás célja elsősorban annak megállapítása, hogy kezelendő-e a göbös elváltozás miatt a beteg. Ilyen ok lehet rosszindulatú daganat gyanúja vagy a göb nagysága által okozott tünet (pajzsmirigy-túlműködés, légcsőszűkület, rekedtség, nyelési zavar). Az ellenőrzés célja kettős: egyrészt az első vizsgálatnál a daganatos elváltozások 1-2%-a még a legjobb citológus esetén is felismeretlenül marad, ennél fontosabb ok, hogy a göb esetleges növekedési hajlamára egyetlen vizsgálattal nem lehet következtetni, és az a göb, mely az első vizsgálatnál még nem indokolt kezelést, általában igen lassan növekedve, néhány év, netán évtized után műtétet tehet indokolttá.
A kikérdezés során értelemszerűen a pajzsmirigy betegségek tüneteire kérdez rá az orvos. Az általános tünetek közül a súlyváltozás és az utóbbi időben nyugalomban is magas pulzusszám emelhető ki. Amikor már az orvosnál vagyunk, akkor a konkrét betegségetre jellemző tünetek részletes kikérdezésének azért kisebb a jelentősége, mert mindenképpen megtörténik a vérvétel, ami tisztázza még tünetmentes emernél is, hogy a pajzsmirigy működése rendben van. Amire külön érdemes a figyelmet felhívni. Ha, akár évtizedekkel korábban is, volt daganatos betegségünk, azt mindenképpen meg kell említeni. Ugyanígy fontos, ha a családban előfordult pajzsmirigy rákos megbetegedés.
Speciális helyzetet jelent nőknél, ha első fokú hozzátartónál Basedow-kór okozta túlműködés vagy Hashimoto-betegség okozta alulműködés fordult elő. Ilyen esetben ugyanis még akkor is, ha a kivizsgálás azt állapítja meg, hogy a pajzsmirigyünk egészséges, az életünk hátralévő időszakában 10%-s nagyságrendű kockázat van alulműködés későbbi kialakulására. Ha felhívja az orvos a figyelmünket, ha elmulasztja ezt megtenni, akkor is 1-3 évente, terhesség legelején soron kívül TSH-vizsgálatot kell végeztetni még tünetmentes nőnél is.
Maga a tapintás tekinthető a legfontosabb vizsgáló módszernek. Manapság a göb felfedezésében és a további vizsgálatok kezdeményezésében igazán fontos a tapintás. Ugyan az orvos számára nagyon fontos tény, hogy a göb mennyire tömött (kemény göb daganta gyanúját kelti, rugalmas tapintatú göb esetén cisztára lehet gondolni), hány göböt lehet tapintani, de manapság már elengedhetetlen, hogy egy tapintással felfedezett göb esetén egyéb vizsgálatokkal tisztázzuk a pontos kórismét. Itt kell megemlíteni azt a tényt is, hogy a göbök igen jelentős hányada (az egy cm-nél nagyobb, potenciálisan klinikai jelentőséggel is bíróknak is 30-60%-a) nem tapintható.
A tapintást követően számos kivizsgálási módszer létezik részben a kivizsgálást irányító orvos gyakorlata, a hozzáférhető vizsgálómódszerek elérhetősége, azokkal szerzett tapasztalatok alapján. Itt nagyon fontos szempont az is, hogy pl. a citológiai vizsgálat vagy az ultrahang-vizsgálat mennyire megbízható. Ennek a két, göbös golyva kivizsgálása során talán legfontosabbnak tekintett vizsgálómódszernek értékét alapvetően meghatározza a vizsgálatot végző orvos gyakorlottsága.
Ennek részleteiről a pajzsmirigy-túlműködés, a pajzsmirigy-alulműködés és a göbös golyva fejezetben is részletesen szóltunk.
Az izotóp-vizsgálat a göb funkciójáról ad információt azáltal, hogy a pajzsmirigy-hormonok építőkövét jelentő jódizotóp vagy annak sorsát jelentős részben imitáló technécium nevű izotóp pajzsmirigybe történő felvételét vizsgálja. Ha a göb a göbmentes pajzsmirigy-állományhoz hasonló mértékben dúsítja az izotópot, akkor meleg göbről vagy normofunkciós göbről beszélünk. Ha fokozottabb a göb izotóp-felvétele, akkor forró göbről beszélünk. Ilyen esetek jelentős részében ún. autonom adenomáról vagy toxikus göbről van szó. Ennek lényege, hogy az ilyen göb a szervezet igényeitől függetlenül termeli a pajzsmirigy-hormonokat, és nem egyszer pajzsmirigy-túlműködést idéz elő. Azon göbök, melyek a környezetnél kevésbé vagy egyáltalán nem dúsítanak izotópot, a "hideg" göbök. Abban az időszakban, amikor még nem állt rendelkezésre a citológiai vizsgálat, a tapintáson kívül egyedül az izotóp-vizsgálat volt némi segítségre a göbök jó vagy rosszindulatú voltának elkülönítésében. A rosszindulatú elváltozások nagy része ugyanis "hideg" göbben fordul elő. Ugyanakkor a "hideg" göbök túlnyomó többsége jóindulatú, és nem ritkán "meleg" göbben, kivételesen "forró" göbben is előfordul rosszindulatúság. (Lásd táblázatot.) Ma a göb jó vagy rosszindulatú voltát gyakorlatilag kizárólag a citológiai vizsgálat alapján kell eldönteni. Ugyanakkor a jódhiányos területeken igen gyakori autonom adenomát csak izotóp-vizsgálattal lehet felismerni.
Az izotóp-vizsgálat legfeljebb annyi fájdalommal jár, mint a vérvétel, ha vénásan adják be az izotópot és nem folyadékban. Várandós anyukánál természetesen tilos a vizsgálat elvégzése, ugyanakkor, ha a vizsgálat után derül ki, hogy kismama volt az illető, nem szokták javasolni a terhesség megszakítását. A vizsgálatra adott izotóp olyan csekély radioktivitást tartalmaz, hogy rákkeltő hatása fel sem tételezhető. (A kezelésként adott jóval nagyobb adagú izotóp esetén sem igazolódott ez a feltételezés.)
Szemben az izotóp-vizsgálattal és a tapintással a pajzsmirigy mélyen elhelyezkedő, a bőr felszínétől távoli és ezért nem tapintható részeit is vizsgálhatóvá tette. Két nagyon fontos sajátsága alapján is a legjobb képalkotó módszernek tekinthető. Egyrészt a legpontosabb módszer mind a göbök, mind a pajzsmirigy egészének méret-meghatározására. Másrészt a pajzsmirigy ultrahang szerkezete nagyon jól tükrözi a pajzsmirigy tényleges szerkezetét, a nem tapintható göböket is felismeri. Ugyanakkor nem ad információt arról, hogy az adott szerkezeti eltérés jó- vagy rosszindulatú-e. A gyakorlatban az ultrahangnak ez a rendkívül nagy érzékenysége nem egyszer úgy tűnik, hogy inkább hátrány mint előny. 2 mm-nél nagyobb szerkezeti eltérés ugyanis a felnőttek pajzsmirigyének több mint 90%-ában, 5 mm-nél nagyobb pedig a felnőtt lakosság több mint 3/4-ében alakul ki az élet során. Ezeknek döntő része teljesen ártalmatlan rendellenesség, így az ultrahang-leleten történő leírásuk az esetek jelentős részében teljesen feleslegesen okoz nem ritkán igen súlyos aggodalmat, szorongást a vizsgált emberekben. Talán jól megvilágítja ezt a helyzetet, ha a bőrelváltozásokkal hasonlítjuk össze. Teljesen természetesnek tartjuk, hogy majdnem mindenkinek a bőrén kisebb szemölcsök, anyajegyek, pigment-hiányos foltok, pöttyök vannak. A pajzsmirigyünk is nagyon hasonlít ehhez, csakhogy ennek nem vagyunk gyerekkorunktól tudatában, és amikor kiderül, hogy a pajzsmirigyünkben szerkezeti eltérést talált az orvos az megijeszt bennünket. Ugyanakkor ez pont annyira indokolt, mintha tükörbe néznénk és megijednénk attól az anyajegyünktől, ami évtizedek óta változatlan nagyságban ott van. Bizonyos méret-nagyság alatt azt kell mondani, hogy gyakorlatilag nincs onkológiai jelentősége a pajzsmirigyben talált szerkezeti eltérésnek, és ellenőrző vizsgálatot sem tesz indokolttá. Ez az 1 cm alatti szerkezeti eltérésre általában igaz. 1 és 1,5 cm közötti szerkezeti eltérések döntő részének ugyanígy nincsen onkológiai jelentősége, de általában ilyen nagyságú göbnél már későbbi időpontban kontroll-vizsgálatot javasolnak vagy citológiai vizsgálatot végeznek már első alkalommal. A 1,5 cm-nél nagyobb szerkezeti eltérések esetén célszerű citológiai vizsgálatot végezni.
A pajzsmirigy-ultrahang-vizsgálatnak semmilyen szövődménye nincs, várandós kismamánál is nyugodtan el lehet végezni.
A pajzsmirigy működés megitélése nem nélkülözhető göbös betegeknél, még akkor sem, ha működési eltérésre utaló tünete nincsen a betegnek. A göbös betegnél a műtét indokoltságát befolyásolja ugyanis, hogy akár a göb hormon-termelő (autonom) volta akár a göbök nagysága miatti megnövekedett pajzsmirigy-sejttömeg előidézett-e túlműködést vagy sem. Másrészt olyan esetekben, amikor akár a göb nagysága, akár az általa okozott tünetek vagy a citológiai vizsgálat alapján műtét indokolt, az indokolt műtét elvégezhetőségét befolyásolja, hogy normális-e a pajzsmirigy-működés vagy gyógyszeres előkészitéssel kell műtét előtt normalizálni a pajzsmirigy-működését. A pajzsmirigy-működés megitélésére göbös golyvás beteg esetében elegendő az agyalapi mirigy által termelt, a pajzsmirigy-működést szabályozó TSH-t meghatározni. Ha ez normális, akkor általában nincsen értelme a tényleges pajzsmirigy-hormonok vizsgálatának (FT4 vagy T4 és T3). Ha viszont a TSH-szint kórosan alacsony, akkor meg kell határozni az utóbb emlitett tényleges pajzsmirigy-hormonokat is.
Ezek közül talán a legfontosabb a légcső röntgen vizsgálata, mely a légcsőnek a megnagyobbodott pajzsmirigy által okozott eltéritését (dislocatio) vagy szűkületét (compressio) mutathatja ki. A mellkasi computer tomográf (CT) vizsgálat adhat egyértelmű felvilágositást arra nézve, hogy a pajzsmirigy a szegycsont mögé avagy a mellkasba terjed-e, s ha igen milyen mértékben.
A pajzsmirigy göbök onkológiai szemléletű kivizsgálásában a legfontosabbnak tekintett módszer. Elsősorban a rosszindulatú pajzsmirigy daganatok felismerésében van szerepe. Hatékonysága összehasonlíthatatlanul jobb mint bármilyen más műtét nélküli vizsgáló-módszeré, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a szövettani vizsgálat hatékonyságát nem érheti el, hiszen nem teljes szövetet, hanem csak tűvel a pajzsmirigyből kiszívott sejteket, egy-egy sejtcsoportot vizsgálhat. Számos helyen a pajzsmirigy-gyulladások vizsgálatára is alkalmazzák, mert olcsóbb, és általában sokkal hamarabb eredményt adó módszer mint a vérvételből történő ellenanyag-meghatározás. Utóbbi ráadásul csak a pajzsmirigy gyulladások krónikus formájának kimutatására használható.
Mellékhatás. A citológiai vizsgálatot a vérvételi tűnél vékonyabb tűvel végzi az orvos, és mivel a pajzsmirigyben nincsen fájdalomérző ideg, ezért kisebb traumát kellene jelentsen a beteg számára a vérvételnél. Ez csak és kizárólag azért nincs így, mert a citológiai vizsgálatra kerülőkben egy teljesen természetes szorongás van, mind attól való félelmükben, hogy "nyakon szúrják" őket, mind a vizsgálat eredményétől való félelmükben. Én minden betegnek elmondom a szúrás előtt, hogy nem csapom be, a vizsgálat kevésbé fájdalmas mint a vérvétel. A szúrás után mindenkit megkérdezek, hogy becsaptam-e. A válasz az esetek 99%-ban az, hogy nem. A vizsgálat után, ha a szúrás bőrben futó apró eret ért vagy ha nem szorítja a szúrás helyére 5-10 percig a papírvattát a beteg, akkor egy hét alatt elmúló kis vérömleny keletkezhet (ez az esetek 2%-ában fordul elő). Más probléma nem fordulhat elő. Az a félelem, hogy daganat esetén a rákos sejtek szóródását idézheti elő a szúrás, elméletileg jogosnak tűnhet. Mindazonáltal a világon eddig megszúrt többszázezer pajzsmirigy-daganat közül összesen 2 esetben észlelték ezt. A citológiai vizsgálatot általában el lehet végezni véralvadás-gátló gyógyszert szedő embernél is, de ha valaki ilyen gyógyszert szed mindenképp érdemes szólni a mintavétel előtt az orvosnak.
A pajzsmirigy betegeknél végzett orvosi tevékenységek közül valószínűleg a legnagyobb előképzettséget igénylő és az egyik, hanem a legnagyobb felelősséggel járó vizsgálati módszer. Ezt azért tartjuk kiemelendőnek, mert Magyarországon mind anyagilag, mind elismertség szempontjából az egyik legkevésbé megbecsült munkáról van szó. A betegek szinte sohasem tudják még a nevét sem annak az orvosnak, akinek a felelősségteljes munkáján az esetek jelentős részében több múlik, mint bármelyik más kollégáén.
Milyen szövettani vizsgálatokról lehet szó pajzsmirigy esetében?