Részletes kikérdezés, beszélgetés
A betegség meggyógyításának legfontosabb szakasza. Belgyógyászok azt mondják, hogy a jó anamnézis - kórtörténet - fél diagnózis. Allergiás betegség esetén legalább háromnegyed. Érdemes sok idõt szentelni arra, hogy ne csak a beteg panaszainak természetét ismerjük meg, de  a beteg életmódjáról,  környezetérõl is minél több információt be kell gyûjtenünk melyek sok esetben önmagukban elégségesek a megoldáshoz. A késõbbi vizsgálatok csak az igazoláshoz szükségesek.

Laboratóriumi vizsgálatok - (in vitro - üvegben)
Az allergiáért  elsõsorban felelõs ellenanyag - IgE - mennyiségét lehet meghatározni vérmintából. Vizsgálható, hogy egyáltalán mennyi IgE található a vérben - ez durva közelítést ad az allergiás állapotról. Lényegesen pontosabb eredményt kapunk, ha konkrét allergének ellen keresünk a beteg vérében IgE-t (specifikus IgE).

Bizonyos allergiás problémák kiváltásában IgG típusú ellenanyagok játszanak szerepet. Ezek is mérhetõk.
Mindegyik vizsgálatra jellemzõ, hogy drága. A pontos és gyors eredmény eléréséhez  jól felszerelt laboratóriumra van szükség. Forgalomba kerültek már szintén drága, de a rendelõ asztalán elvégezhetõ, pár óra alatt elkészülõ gyorstesztek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a tartósan panaszos beteget a mai háziorvosi gyakorlatban egyszerre több szakrendelésre is irányítják. A beküldõ háziorvost sem ismerik sokszor a járóbeteg szakellátásban dolgozó orvosok, és nem biztos, hogy kiderül a többi kollégánál tett  látogatás sem. Ez még a kisebbik gond, hiszen a háziorvosnál összefutnak a szálak, a szakvélemények. De ismételten elvégzett vérvételeket, laboratóriumi, röntgen vizsgálatokat is jelenthet. Javaslom, és hiszem hogy finom erõszakkal részletesebb levelezésre, megbeszélésre kényszeríthetõk az orvosok.
 

Terheléses vizsgálatok (in vivo - élõn)

Bõrpróba - elsõsorban az inhalatív allergia - prick módszer -, valamint a vegyszerek, fémek és tartósítószerek okozta panaszok - patch módszer -, igazolására alkalmasak. A legérzékenyebb, leggyorsabb, legolcsóbb,  vizsgálati módok az allergia kivizsgálásában.

A prick módszer során a bõrre cseppentünk 15-20 féle allergén kivonatot egymástól pár cm távolságra, majd egy apró, 1 mm-nél nem hosszabb hegyü lándzsával pontszerû sérülést okozunk a bõrön a cseppen keresztül. Ezzel minimális allergén mennyiséget juttatunk a bõrbe, majd 15 perc múlva értékeljük az allergia esetén megjelenõ csalángöbcsét, valamint a vérbõséget. Injekcióstû és úgynevezett Astrup lándzsa nem alkalmas a vizsgálatra, mert túl mélyre szaladhat, vérzést is okozva. Szerencsére kevés helyen használják már az utóbbiakat. Ritka már az is, hogy a pontszerû sebzés helyett karcolásokat alkalmaznak ami esetlegessé, összehasonlíthatatlanná teszi az értékelést.

A patch vizsgálatok a hosszabb idõ alatt kialakuló  allergiás reakció kivizsgálására alkalmasak. Ragtapasz, utóbbi idõben külön erre a célra gyártott ragasztó szalag segítségével viszik fel a hát bõrére a gyanús anyagokat, majd másnap levéve, 2-3 nap múlva értékelik a kialakult gyulladást a bõrön.
 

Ételallergia igazolására - a vérmintából történõ allergia kutatás mellett - a leghasznosabb vizsgálat a  gyanúsított étel megvonása majd ismert mennyiségének visszaadása. Ha az allergia valószínû, de nem lehet gyanítani, melyik étel váltja ki, akkor a koplalás (tea, keksz), majd egyenként bevezetett ételtípusok segítenek. Másik módszer a gyárilag elõállított, kapszulázott ételallergén sorok alkalmazása. A beteg így azt sem tudja milyen allergénnek találkozik. Kiválóan alkalmas felnõtt korban a lelki tényezõk kiiktatására. Mindegyik terhelési mód a tünetek figyelésén alapszik.

Végzünk terheléses vizsgálatot még nem az allergia, hanem a hörgõ érzékenységének vizsgálatára. Ilyenkor a fizikai terhelés, vagy kémiai anyagok - metacholin, histamin - által kiváltott hörgõgörcsöt vizsgáljuk.